Hosszútávfutóként kezdtem, előtte és utána táncot tanultam. Mindezt lázadásból, valamint azért, hogy megmutassam, „meg tudom csinálni”.

Születésem után két agyvérzésen estem át, epilepsziával élek azóta is. A sportokhoz egyrészt nagyon jó, másrészt meglehetősen hátrányos adottságaimat akartam kihasználni és leküzdeni (laza ízületek, „törékeny” csontok, ezek miatt rengeteg sérülés, műtétek). A jóga 40 évesen tudott segíteni abban, hogy az izomzatomat megerősítsem, könnyebben regenerálódjak a sérüléseimből, találjak rendszert az életemben, új irányokba induljak el.

Az oktatást is ezek miatt tartom fontosnak. Szeretném megmutatni, hogy soha, semmihez nincs késő, mindig, minden helyzetből tovább lehet lépni, fejlődni. Pontosan ezeket szeretném átadni, hogy együtt tanuljuk meg, soha ne másokhoz hasonlítsuk magunkat, hanem a saját csodálatos teljesítményeinkre legyünk büszkék, és élvezzük az út minden pillanatát.